Navigáció


RSS: összes ·




Vers: elveszett

, 453 olvasás, Spancika , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

teljes magány lépte át a köröm
nincs már az életben semmiféle öröm
ülök és nézek magam elé a homályban
egyedül vagyok az üres szobámban
kezemben a cigaretta füstölve ég el
a múltból pár emlék új életre kel
végzetes hibáim keringenek a fejemben
késként forogva morajló lelkemben
nem tudok többet tenni már
talán valaki egyszer rám talál
s menti amit még belőlem lehet
hátha az érzés örökre ki nem veszett

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Spancika
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 339

Page generated in 0.2605 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz