Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Barát

, 646 olvasás, madaras , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

A 18. kerületben egyszer voltam, akkor is reppeltem mikor a haverom holtan
Rogyott le mellettem szívrohamban, abban a pillanatban mentőért rohantam
A sürgősségire felvitték azonnal, beszéltem az egyik doki fazonnal
Hogy mennyi az esélye a barátomnak, azt mondta semmi, imádkozzak a plafonnak
Bementem a koszos műtőterembe, az összes orvosnak a pofáját verem be
Ha nem éli túl az én spanom, a kezeteket a hátatokba belerakom
Két perc és meghalt a haverom, ezt már sírás, düh nélkül ki nem bírom
Amikor ezeket a szaros sorokat írom, gondolj arra hogy sírok a síron
A haveromén aki meghalt egy szívgolyótól, nincsen nagyon messze a folyótól
Ahova belefojtottam a papot, undorító szöveg volt amit leadott
Nem bírom ha a haverjaimmal viccelsz, kibaszottul leszarom ha buszon bliccelsz
A haverokért adok mindent, értük élek, ha ezren is jöttök tőletek nem félek
És ha tudok mindenkit megvédek, Na de többet nem papolok erről
Kifogyok az erőből, levegőből, jöhet a refrén belevágok tőből.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: madaras
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 223
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2235 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz