CCXV. szonett
Megcsalt, s megtagadott az Angyalom, -
Elszállt, mint a könnyűvérű-szép-madár,
S míg azt hittem, többé nincs irgalom;
Egy másik, pilleröptű-Múzsa rám talált!
Hogy ki ő, 'tán csak vágy, test nélküli lélek,
Ki szól hozzám titkon az éteren;
Nyugtat, s tudtomra hozza, hogy - Élek,
S homályából világosít értelmem!
Tán új Angyal, új Múzsa születik,
S talán a borult égre most derült jő;
Igaz tanulgatom még a nevét,
De kétkedem is, vajon való-e Ő?
Vagy higgyem őt, s vigyázzam mindenét,
- Lényét, báját, a titkait, s rejtekét?
2008.07.25