Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Késő bánat

, 554 olvasás, Judyt , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Mindenkit elüldöztem,
Csak arra nem gondoltam,
Hogy nem tőlük sz*r az életem.

Lelocsoltam benzinnel,
Habár szerettem őket,
Mégis mind hamuvá égett el.

Így maradtam egyedül,
Most a vénám keresem,
Nem érzem, ha a tű beleül.

Ülök itt a fa alatt,
Kering bennem az anyag,
S nézem rózsaszín síromat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Judyt
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 92
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 110
Jelenlévők:
 · legna
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0834 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz