Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Túró - konyhasó találkozó

, 3504 olvasás, PiaNista , 10 hozzászólás

Ezerszín

Túró-konyhasó találkozó

A meghívott túró nem hitt a szemének s a rendezők is nagyon elégedettek voltak, mert a találkozó roppant sok érdeklődőt vonzott. Túró mesélt magáról egy keveset, de már néhány mondat után többen is kérdést akartak feltenni.
─ Kedves Túró úr, úgy hírlik, ön ma is visszasírja azt az állapotot, amikor még tej volt.
─ A túrót! ─ hangzott a válasz. Miért sírnám vissza? Örülök, hogy betúrósodott az életem s mostmár nyugodtan írhatok.
─ Írni? Csak nem gondolja komolyan, hogy túró létére valaha írósvaj lesz magából? ─ szemtelenkedett egy másik kérdező. Le is hurrogták úgy, hogy az fejét lehajtva sótlanul távozott. Túró győztesnek érezte magát s fennköltebb gondolatokkal akart sziporkázni:
─ Egész életemben mindig valami jóra törekedtem. Miért baj az, ha valaki írni akar? Lehet, hogy végül tényleg nem lesz belőlem írósvaj, de maga a mindig jobbra törekvés folyamata teszi tartalmassá az életet. Pozitívan kell gondolkozni. Önök például ott, noha hátul ülnek, mégsem utol-sók, csak ott kaptak helyet s ezáltal egyszerűen csak hát-sók ─ mondta felállva. ─ És ez minőségbeli különbség. Egyszerűen kicsit későbben érkeztek, mint akik itt ülnek elől. Sokan helyeseltek.
A hátsó sorból valaki bekiáltott:
─ Csakhogy nem a hát-sókból lesznek az el-sók, hanem az utol-sókból. Akkor itt valami nem stimmelhet!
─ Az nem úgy van! El-sókból lesznek az utol-sók! ─ próbálta valaki helyére rakni a dolgokat, de ez már nem segített. Az egész hát-só sor tüntetőleg kivonult, ám mégis, valahogyan meggondolhatták magukat, mert visszafordultak, előre siettek és elzavarták az ott terpeszkedőket.
─ Kérem! Kérem! ─ kiáltotta Túró. Semmi ok a durvaságra. Önök itt mind finomra őrölt konyhasói minőségükben csak büszkék lehetnek. Kérem is, hogy ezt méltósággal viseljék. Ami pedig engem illet, én szerénytelenül mondhatom, hogy magam szinte érzem törekvéseim betejlesedését. Egyre nemesebb illatok vesznek körül, amely személyemre kellemesen altató hatással van. Pedig, ahogyan egy másik közmondás mondja, túróból nem lesz alaudttej.
─ Túró úr! Nem gondolja, hogy minden túró akkor jön rá igazán az ízére, ha legalább egy kicsit megsózzák? Mert, ugye, addig…?
─ Ez kérem kimondottan felfogás kérdése. Én a realitások híve vagyok és soha nem is próbáltam senkit félrevezetni azzal, hogy becsapós ízekkel kendőzöm el igaz mivoltomat.
─ Na, de itt nem különböző ízekre gondoltam, hanem kizárólagosan a sózottság meghatározó jelentőségére. Bizonyára ismeri a megjelölést: az Élet Sója! Az édeset és savanyút, a csípőset és keserűt lehet elkendőzésnek, félrevezetésnek nevezni, de a só az egy mindenek feletti… sóval, hogy úgy mondjam…
Mindenki nevetett. Valaki bekiáltott:
─ Só-gor, ebbe alaposan belekeveredtél. Hagyd a túróba…
─ Köszönöm. Végülis ezért jöttem ─ vette vissza a szót az est meghívottja s megnyugodva újra elfoglalta helyét. Egy ideig hallgatott. Mindenki látta, hogy súlyos indulatok erjednek lelke mélyén. Durva hiba lett volna most megzavarni. Csend volt. Majd végül halkan szinte kilehelte e két szót:
─ Én… csupán… ─ Hirtelen megzöldült és fogyaszthatatlanná vált. Többen odaszaladtak. Valaki látni vélte, hogy egy csepp tej hullik le a földre, de ezt lehet, hogy valaki már csak a találkozó után nyilatkozta így.
A másnapi lapok tele voltak a Túróról szóló nekrológokkal. Sokan büszkék voltak, hogy részesei lehettek az utol-só találkozónak. A tegnapi nagy vendég pedig ma már a túr-só oldalról mosolyog tisztelőire.

─ vége─

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: PiaNista
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 331
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.289 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz