Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Késő van

, 522 olvasás, Rawelli , 5 hozzászólás

Álom

Késő van.
Áruló szívem nem ver engem többé.
Lelkem sem válik rút szürke tömbbé…
Én csupán rozsdás dobozba zárom
Könnyeim fekete gyöngysorát;
És házam bár ódon várrom,
Ezen lélek már nem oson át,
Bár kés Ő…
Késő van valóban,
És sötét moraj megint…
A világ már halóban
Zörög, remeg, int.
Már késő.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 348
Jelenlévők:
 · Berpalota
 · gazzo


Page generated in 0.196 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz