Alszol.
Az én álmom álmodod.
Hallgatsz.
Az én csendem hallgatod.
Ölelsz.
Engem ölel át karod,
ha más istenek arcát
véled is magad fölött
a vak-tenger éjszakában.
Titkom elfedi léted
holnapba csavarodó spirálját,
hajszál-menetnyi napjaink
tegnappá-tekerednek a sötétben,
- és álmod álmom marad,
hallgatásod örök Igen
a néma ölelés perceiben.
Ezért hát ne félj!
Pókháló-szerelmed újra szövődik
észrevétlen, - mert ez a törvény -
s enyhülő lázad is már
csak engem éget!