Egy rőf kellem (ő) kelme
Madéra, csipke bíza elkelne
E rongy koncolt kietlen jelenben
Hol a cifrás mundér, gazdag kondér
Fekete humusszal borított feledés.
Tolod a szekeret vagy tán a szekér téged?
Mindegy is! Nemsoká aratás lészen,
A kenyér a dagasztóban még nincsen készen
Micsoda szégyen!
Teendők garmada talp alatt éget
Ártatlan bárányka mellettem béget.
Isten veled kacér babér! -,
Tudod saját vérem nékem aranyat ér.
Számolák is én többet aranyban, mint ütőben,
De már se oszt se szoroz szájanként több
Vajh kevesebb léhűtőben.
Mint korán fekvő naplemente,
A majorban dolgát is most fejezte
(be) egy megfáradt levente
Kész szerencse, áldás! - nem tört el teljesen a szekerce,
A levegő sem párás,
S a pattogó tüzű otthon is csak egy mérföldnyi járás
Levitézlett a pásztor szőr menti subája
Estelére összegyűlt kopottas asztal körül
A kukoricatábla játékos csuhája.
Gyermeki toprongyos bája a viruló délibábnak.