Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ábránd és valóság

, 284 olvasás, b_zita , 0 hozzászólás

Gondolat

Olykor a vágyak sólyomszárnyon repítenek,
Csalogatnak, hitegetnek, csupa jót ígérnek,
Ám egyszer csak a szárnyak nyomtalan eltűnnek,
S mi zuhanunk a mélybe, hol sötét lepel borít majd be mindent.

Érdemesebb hát mindig két lábbal a földön járni,
S jobb, ha nem akarsz az elérhetetlenre vágyni,
Mert lehet, hogy sokkal csábítóbb, ami csillog és fénylik,
De nagyobb érték, mint az igaz szívben, semmiben sem rejlik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: b_zita
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 274
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 310
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3559 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz