Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Szerelem
    5. ›
  5. Felhők

Vers: Felhők

, 835 olvasás, lilluby , 2 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Szerelem

Te vagy a nyár.
Zsongó mezőn föléd hajolok,
Hajamból a csattok- színes halak, csillogók-
Melledre csúsznak, s mint ereszen a zivatar,
Magként kopognak, s tűnnek el.

Ingyen árult el
Csókom az arcodon,
S szorítottad ("a-karom") a vérem
Le nem hűlt a nyár.

Szánalmas, hogy
Hinnem- álmom-
Megnyugvást nem ad,
Molylepkék rágnak közöttünk utat,
S levendulát hajt a szív.

Orgona vagyok
Kezedben, testembe fújsz,
S a hajnal is csak ámul rajtunk,
Hogy belé nem fúlunk.

Fehér otthona
Vagyok, s voltam a fogatnak,
Gyeplői kezedből nyúlnak,
Átviharozza az életet fel, s tova,
Ha hite napkereke,
Megvillan az ég.


(2006. nyara)

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: lilluby
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 82
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Tristan Kekovian
Page generated in 0.07 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz