Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az élet utolsó percei

, 404 olvasás, Barbibaba , 8 hozzászólás

Sajgó lélek

Erdőben
Csörgedező patakocska
átlátszó vize
szűri a napsugarat és a mosolyomat.

Óh, ez az ártatlan, makulátlan lélek
megrontja az élet.
Elvadítja és elvakítja
a láthatatlan, de tapintható rossz.

Mint a borostyán
körbe fonja
a kisleány testét
és szép lassan megfojtja.

Kiáltozik, sír, őrjöng,
egyetlen menekvés
a gyáva önpusztítás,
s a csöndes elmúlás.

Ennyi volt az ifjúság,
szerte foszlott álmok
vágyak.
Kimondhatatlan érzelmek
amik össze dőltek mint a kártyavár.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Barbibaba
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 300
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 325
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.4238 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz