Tudja kedves, vannak érzések, arcok és lángok,
vannak eszmék, harcok, nem igaz valóságok,
csak azok a tiszta, fehér égi lángok az igaz világok.
Tudja kedves, vannak borús, zord felhők az égen,
de felettük ott fürdik az igazi lélek a fényben.
S ha mi itt is élünk a sötétben, lelkünk szárnyalhat
a fenséges égen.
Tudja kedves, vannak álmok, hiábavalóságok
itt lent a Földön csak komor szomorúságok.
De a léleknek egy más dimenzió mutat igaz utat,
mely felemel, így örökre megmarad a tiszta tudat.
Tudja kedves, lehet boldogság szigete valahol a légben,
de itt a Földön nem lehet, mert elégünk a pokol tüzében.
Fel kell emelni önmagunk, hogy egyszer elmondhassuk,
emberek vagyunk,
vagy még többet: végre nyugodtan elalhassunk!
Tudja kedves, elillan az élet s mit érlelt,
ha nem marad utána igaz ítélet,
mely felment bennünket attól, amit tett velünk a gyarló,
igaztalan élet.
Tudja kedves, szeretem a harmóniát,
az égi zenét, a szférák igaz zaját,
mely csendre inti a háborgó, tiszta lelkeket
nekünk se kell más, mert csak ez ad igaz értelmeket!