Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Emlékezések 7/3

, 361 olvasás, LouisdelaCruise , 2 hozzászólás

Ezerszín

A bűn

Édesanyám halála után, apám sokat gyötrődött. Eladta az üzletet és sokat volt otthon, csak szótlanul ült naphosszat és egyre többet italozott. Majd egy idő után, egyre többet járt a sarki kocsmába, mely "A bicskás köpködő" néven volt elhíresülve. Barátja, cimborája nem volt csak úgy magában iszogatott. Mindig készítettem neki ebédet és vacsorát, úgy vártam őt haza.
Egy szomszéd özvegy hölgy, sokat segített. Sokat járt át hozzánk, emlékszem, mindig élénkpiros rúzs volt az ajkán, vastagon kikenve, s olyan érdekes rózsaolaj illatot árasztott.
Mindig apám felől kérdezett. - Azt hiszem, meg akarta fogni magának.
Egyszer, nagyon korán jött haza az apám és így szólt.
Ideje lányom, hogy tanulj és művelődj! Beszéltem a plébánossal és jövő hónaptól a zárdába költözöl!
- Istenem, szorult össze a szívem.
Miért nem maradhatok itthon? -
- Már nincs itthon, - felelte.
Teljesen eladósodtam és a ház már az uzsorásé!
- Nincs maradásom e földön, de a zárdában a nővérek, majd gondodat viselik!
Én elhajózok, matrózként Amerikába, most ott a szerencse és ott a gazdagság!
Aznap éjjel egy pillanatot sem aludtam.
Halkan sírdogáltam, hogy meg ne hallja senki. - Miért, miért?… Miért?
Eljött a búcsú napja, apám elkísért a tengerparti móló mellett, megmutatta, hogy melyik hajóra szegődött el, majd a sűrű kovácsoltvas kerítéses zárda felé vettük az irányt.
Az összes holmim egy kis batyuban, a hátamon himbálódzott. Megérkeztünk, becsörgetett a kapun, mire kisvártatva egy idősebb hölgy jött ki apáca ruhában. A fejkendője szorosan volt megkötve, de mégis láttam az őszülő hajfürtjeit.
Kedvesen rám mosolygott, majd megfogta a kezemet. Üdvözöltem őt, s ő visszaköszönt, majd így szólt.
- Búcsúzz el édesapádtól, mert ő nem léphet be ide!
Átöleltem apámat és szótlanul álltam agy pár percig, Ő a fejemet simogatta és csókolgatta a hajamat.
- Visszajövök érted, - súgta,
- visszajövök!
Majd a nővér megfogta a kezemet és magához húzott. A könnyeimtől már nem láttam semmit csak a súlyos ajtó csapódását hallottam.
Végigmentünk egy hosszú, homályos folyosón, gondolataim messze szálltak, s még, mint utolsó képeket, láttam a tengerpartot, a kavicsokat paskoló hullámokat, s hallottam a sirályok rikoltozását.
Majd egy újabb ajtó csapódott!
- Itt vagyunk, - mondta a nővér.
És bevezetett egy ajtón, ahol egy asztal mögött egy holtsápadt nő ült, a pislákoló gyertya fényében az arcán táncot jártak az öregsége ráncai. Rám nézett, láttam méreget, majd így szólt.
- Apádat ismerem, anyádat is ismertem, most mi leszünk a szüleid, tanítóid, s e zárda a lakhelyed!
Úgy öltözködsz, ahogy mi, akkor eszel, mikor mi és úgy hálsz, ahogy mi!
Mától kezdve Lilien nővér a neved!
- Nehéz volt a beilleszkedés, mert nem voltam hozzászokva a csendhez, a suttogáshoz. Sokat jártunk a kápolnába imádkozni. Imát mondtunk az Úrnak reggel, ebéd előtt és este is.
Az első év elteltével, mikor újra eljött az ősz, melyet savanykás szél hozott, kitanultam az írást és a számvetést.
Ugyan a számokkal, már kicsi gyermekkoromban is játszadoztam virágkoszorú kötés közben, de ez most más volt.
Egy éjszaka arra ébredtem, hogy görcsöl a hasam és forróság önti el az ölemet. Már napok óta rosszul éreztem magamat, de ez most fájt. Riadtan vettem észre, hogy az ágyam csupa vér, - megijedtem és egyből anyám és a véres konyhakő jutott az eszembe. Kirohantam az ajtón és segítségért kiáltoztam. Anna nővér talált rám legelőször.
- Mi baj? - kérdezte, de már látta is a rémületem okát. Visszakísért a szobámba, sebtében áthúzta a fekhelyemet és valami gyolcsszerű anyagot adott, hogy tegyem az alsóneműmbe.
Reszkettem, magához ölelt és megnyugtatott, - már nem vagy kis lány, mostantól igazi nővé váltál, majd elmagyarázta e vérzés miértjét és, hogy míg tart nem hagyhatom el a szobámat.
Majd ő gondomat viseli ezen a pár napon. Mondanom se kell, hogy azért az imádkozás, az nem maradhatott el.
… -Egy csendes tavaszi nap, a kápolnából visszafelé sétálva, neszt hallottam a kerítés felől. Egy kackiás bajszú úrfit pillantottam meg és Anna nővért.
A férfi szenvedélyesen átölelte őt és csókjaival kényeztette. Eszembe jutott a gyermekkorom, mikor apám hazajött és anyámat ugyanilyen szenvedélyesen csókolta.
- Szeretik egymást, gyönyörűség volt őket nézni. Majd kiáltozás hallatszott, s a pár úgy rebbent szét, mint két megriadt kisgalamb.
- Anna, - kiáltottam. Ő rám nézett, megfogta a két kezemet és ezt suttogta, - nem láttál semmit, - semmit! Most mennem kell!
Majd elsietett.
Másnap hajnalban, zajra ébredtem, még nem kelt fel a Nap, de a Telihold fényében láttam a belső udvaron a tüsténkedő embereket. Egy négylovas hintó állt az udvar közepén, s egy embert tuszkoltak fel a fülkébe, majd megláttam a püspök urat, hogy int és a hintó elviharzott az alsó kapun keresztül.
Másnap a déli misén nem láttam Anna nővért és a püspök úr is a tisztátalanságról és a paráznaságról tartott Isten tiszteletet. Annát többé nem láttam a zárdában.
A következő héten a püspök úr hívatott maga elé, s kérdőre vont a Földi bűnök felől. A Hét fő-bűn.
Mindenféleképp a kéjelgést és a túlzott nemi vágyat, mint emberi örök átkot fejtegette.
Közben le sem vette a szemét rólam. Azt mondta, hogy minden nő bűnös, ki testét csáb tárgyává teszi, s ő, mint Isten szolgája, majd vigyáz rám és tisztán tart.
Majd átkarolt és símogatni kezdett. Egy idő után forogni kezdett velem a világ, s mire feleszméltem, már az ölében ültem, s a mocskát ürítette belém. Sikoltani akartam, de befogta a szám és dolga végeztével otthagyott. A könnyeimmel küszködtem, s a feszített Jézustól kértem segítséget.
- Segíts, hadd meneküljek! Hadd meneküljek!
Még kétszer ismétlődött meg az eset és engem csak undorral töltött el, de senkinek nem mertem elmondani. Eltelt még egy év, megint tavasz, ittlétem alatt a második.
Édesapámra gondoltam. Vajon hol, s merre jár, s vajon látom-e még valaha őt?
De még a fülemben csengenek a szavai…
- Visszajövök érted!
- Visszajövök

Megjegyzés: Rose lányomnak, Lilien De La Cruise önéletrajzából
(Az esetleges életszerű egybeesés, csakis a véletlen műve lehet!)
20080703

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: LouisdelaCruise
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 295
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 321
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.5726 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz