Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak várlak.....

, 397 olvasás, Rangits_Marta , 0 hozzászólás

Szerelem

Felszálltam a vonatra ott álltál előttem a peronon, kezünk egy pillanatra még összeért, megcsókoltál, és már csukódott is az ajtó. Szomorúság ült arcodon. Kezem az ajtó üvegére raktam, majd te is.

Elindult a vonat, még küldtem egy puszit, s már nem is láttalak. A kezed nyoma az üvegen még ott volt előttem. Majd lassan eltűnt.... Már csak az est sötétje, és a sínekről tükröződő fény maradt meg nekem. A magány átjárta szívem, és tudtam, hogy otthon sem vár semmi csak az üres szoba. Oly lassan telt az idő, amíg a vonat végre megállt. S ahogy leléptem a vonatról az őszi hideg szél átfújta testem, mintha minden olyan más lett volna abban a pillanatban. Hiszen más is volt..... nem voltál velem. Amikor lefeküdtem, hogy alszom, valami ismerős illat áradt a bőrömből, a bőröd illata volt, egybeolvadt az enyémmel..... Becsuktam a szemem, s körülöttem az illat keringett, mely megnyugtatott, úgy éreztem abban a néhány percben, hogy nem vagyok egyedül, de nem voltál velem.Annyira hiányzol, és annyira fáj, hogy hosszú napokon át nem látlak. Aztán újra lopunk magunknak néhány boldog órát, majd újra búcsúzunk. S én minden nap vágyakozva várom, hogy lássalak, vagy hogy megszólaljon a telefon, s amikor felveszem a te hangod varázsa ejtsen rabul. De néha hiába várom a telefont, mert csak az őszi szél fújja át testem minden zugát, hogy még nehezebbé tegye a nélküled töltött napokat. De én mindig csak várom, csak várlak.......

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Rangits_Marta
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 356
Regisztrált: 2
Kereső robot: 40
Összes: 398
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.338 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz