Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megértően

, 287 olvasás, gyemant , 14 hozzászólás

Gondolat

Amikor
a csended
csak az
éjjeli lepkék
halkan suttogó
szárnyai szelik

föléd
fénytelen
csillagok
építenek várat

vak ajtók
küszöbein
sötét emelkedik

minden
reményed
még magára várat


s ha kertedben
magányos rózsák
hajtják le fejüket

szomjaznak a szegfűk
sírnak az estikék

a forró nyártól
már a pázsit sem zöld

tudom,
nem teheted

hogy csak
a szirmait bontó
liliomot öntözd

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 127
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 156
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Sutyi


Page generated in 0.1036 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz