Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A hatalmasok

, 543 olvasás, Rawelli , 0 hozzászólás

Elmélkedés

A hatalmasok is azt hiszik, csupán álmodnak engem.
Álmaimat elviszik, míg kínjaim a világba rengem.
Rozsdás harang vagyok, mit a hajnal húz fel önmagára.
Míg temetéseken ragyog; réztestem forróságot önt a mára.
Mert a rothadás is sivár; ritka aranymázban vérbő inggel
akárhány ünnepelt évet kivár, míg ritka nem-létem ring el:
Addig is templomom kertje a gaz erdőknek… Hegyeknek…
És kongó hangjaim az éggel tisztán, örömmel lebegnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 192
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 212
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.3016 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz