Navigáció


RSS: összes ·




Vers: NotalaB

, 754 olvasás, dmaster , 0 hozzászólás

Természet

Elviszed utunk nem messze,
széles mosoly arcunkon,
befér minden bőröndünkbe,
élet, fodor, s a bariton,
zöld mezők sora fut át,
szemünk előtt elevenek ők,
velünk beszélnek a fák,
mellettünk a természet a néző,
s mi vagyunk a főszereplők.

Hun kékség a tiéd vagyunk,
tőled zöldek, élettel teliek leszünk,
mint a Nap, fényesen ragyogunk,
reggelente, kakasként korán kelünk,
belőled sosem lesz elég,
lábujjadtól fejed búbjáig sétálunk,
nekünk kellesz még,
hangosan fütyörészve veled nótázunk,
s, a szelek szárnyán vitorlázunk.

Minden napos vendégünk vagytok,
kacsák, hattyúk, tollas barátaink,
minket sohasem zavartok,
ha keringőztök, elállnak szavaink,
fel-fel a térdre és egyenesen le,
szép kilátás mi vár ránk odafent,
mint, szőlő nedve nem lehet betelni vele,
s az északi étek fogad idelent,
sohasem intenénk búcsút neked.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: dmaster
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 308
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 330
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.3827 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz