Elviszed utunk nem messze,
széles mosoly arcunkon,
befér minden bőröndünkbe,
élet, fodor, s a bariton,
zöld mezők sora fut át,
szemünk előtt elevenek ők,
velünk beszélnek a fák,
mellettünk a természet a néző,
s mi vagyunk a főszereplők.
Hun kékség a tiéd vagyunk,
tőled zöldek, élettel teliek leszünk,
mint a Nap, fényesen ragyogunk,
reggelente, kakasként korán kelünk,
belőled sosem lesz elég,
lábujjadtól fejed búbjáig sétálunk,
nekünk kellesz még,
hangosan fütyörészve veled nótázunk,
s, a szelek szárnyán vitorlázunk.
Minden napos vendégünk vagytok,
kacsák, hattyúk, tollas barátaink,
minket sohasem zavartok,
ha keringőztök, elállnak szavaink,
fel-fel a térdre és egyenesen le,
szép kilátás mi vár ránk odafent,
mint, szőlő nedve nem lehet betelni vele,
s az északi étek fogad idelent,
sohasem intenénk búcsút neked.