Valaminek a vége nem elmúlás…
Valaminek a vége mindig megújulás.
Ha valahol meghal egy katona,
Másutt megszületik egy kisbaba…
Ha valahol kialszik egy fellángolás
Másutt kigyúl egy örökké tartó láng…
Ha már többé nem kacsintasz rám,
Ott valaki más kezd el nézni már…
Vagy Téged vagy, engem,
De ezt az egyet nem értem…
Ami az egyikünknek megújulás,
Az a másikunknak miért elmúlás.
Miért nem megújulás
Mindenkinek az elmúlás?
Miért van halál s születés
Miért fáj jobban egy szó, mint egy ütés?
Miért hagysz el, ha Te is szeretsz?
És miért nem hagysz szeretni, ha neked is kell ez?
Miért vagy ily bolond, és miért bántasz?
Miért nem ölelsz, és miért vagy mással?
Hol rontom el, és mi a hibám?
Miért nem figyelmeztetsz, miért hagysz ily árván?
Miért fáj nekem ennyire ez az egész?
És miért vagy te ennyire merész?
Miért vájsz ily mélyen a szívembe,
Ha tudod, hogy ezzel mély sebet ejtesz törékeny lelkemen?
Utószor kérdezem! Szeretsz édesem?
Mert én meghalok érted szerelemtől véresen…
Megjegyzés: Halálosan küzdök valakiért, aki ugyan vonzódik hozzám, de nem mer lépni értem…
Online látogatók:
Látogató: 86
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18 
Összes: 104
