Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éjjeli rohanás

, 557 olvasás, GTaylor , 0 hozzászólás

Álom

gyorsan rohant el a láthatár felett,
gőze csak úgy füstölög,
krómja csillant, s vetett szemet
motorjára, mely dübörög.

paripaként vágtatott át dús utakon,
s szólt belőle a vad rock & roll,
benne dáridó, s nem csak unalom,
és üvöltöm én: szólj, csak szólj!

kócos bujaság is a kárpiton osztozott,
és, jaj, locsolva lett vadiúj bőre,
míg suhantak el a nyugodt otthonok,
majd félve bocsánatot kértem tőle.

üvege megcsillant a ficánkoló fényben,
és ülései megteltek gyönyörrel,
lámpái kacérkodtak a zajos éjjel,
pirkadatot dudaszóval köszöntve

ricsajos rohanás végén ért most haza,
s betolatott a dohos garázsba,
kipufogó füstje olvadt széjjel hamar,
s én bús ajtaját óvatosan bezártam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: GTaylor
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 168
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 196

Page generated in 0.1278 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz