Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Öregség

, 422 olvasás, Nagyerdessy , 3 hozzászólás

Gondolat

Csöndben hullik az álom a szóra.
Fonnyadó hajában kerti virága,
kezébe lassuló mozdulatában
viszi szemében lábának vágya
anyjának vénülő karjába.…

Hullik a szóra csöndben a halom,
testében pihen a forrongó álom.
Mint vetélőben a cérna az orsón,
változó terében fogy az időm
és nincs már az, hogy én akarom!

Hullik a csöndre álom a szóban
az egymást gyilkoló szomorúságban,
és messze a közel, távol a tőlem
e kényszerű vad függetlenségben
vékonyodó kötés harcában!

Hullik csöndben a szó az álomra,
tólig hogyan miképp a miértre.
Feledésbe merül az elindulás,
vajúdik a hová kéne menni még.
Éhség foga fut a testemre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Nagyerdessy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 323
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 356
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.6289 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz