Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Önmagad vagy

2008-06-20 12:00:00, 322 olvasás, ossika , 1 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Szakadatlan pusztaság mindenütt,
Ez maradt a szívem helyén.
Nem tölti ki más csak üresség,
Mint kongó barlang a világ végén
Oly magányos vagyok én.

Nem találom, hová tűnt a víz
Mi egykor még éltető forrás volt
S többet jelentett minden menedéknél.
Elpárolgott rég.

Magasba törő hegyek csúcsát
Meghódítom én.
Én leszek az egyetlen élő
A Föld kerekén.

Játssz te is,
Kockáztass, hogy győzz
Mert nincs remény,
Ha magányosan egyedül eltűnődsz.

Ne gondolkozz mindig annyit
A szenvedés elemészt
És tönkre teszi végleg, mit
Oly rég elkezdtél.

Soha, soha ne változz meg
Más kedvéért, légy önmagad
Tedd, cselekedd mi helyes,
S légy olyan ember, aki a szeretetre
ÉRDEMES.

Kinyomtatom