Navigáció


RSS: összes ·




Vers: mutatványos

, 514 olvasás, halottember , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

apró sóhaj a halál, mégis örökre szól,
lépcsőn bandukolva az életnek meghajol.
ha halál leszek, s utamra hívlak, elkísérsz?
ám élet leszek, ha halál lényemmel elítélsz…





apró sóhaj a halál, mégis örökre szól,
lépcsőn bandukolva az életnek meghajol.
ha halál leszek, s utamra hívlak, elkísérsz?
ám élet leszek, ha halál lényemmel elítélsz.
mert fagyos utakat jár a lelkem, buszmegállókat keres,
ahol utoljára látta arcod, és nem fél, ha magába les,
mert megint lát egy csöppnyi szépet, mit szavad ejtett rajta,
és rózsaszirmot bonthat szíve, mikor lépteidet hallja.
ahogy alszik, ahogy felkel, s ahogy nem érzi, hogy vége,
ahogy szemeiből kileng a bánat, mikor elérte…
és hiába tesz meg mindent, mit várhat?… apró csodákat.
e mutatvánnyal elmehet bohócnak, csodabogárnak.
mert senki sem érti, amikor felnéz, mennyire árva,
csak a lelke zendül magányos húrként kopottas nászra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: halottember
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.2395 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz