Navigáció


RSS: összes ·




Vers: csak a csillagok látták…

, 371 olvasás, halottember , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

sírköveken hálót font a nesz:
apró rovar-lelked csörgedez.
egy hosszú rövid-korty az álom,
szemtelen szemed a halálom.

száraz gallyak közt kaparászik,
mint csúszómászó összenyálzik,
majd magával ragad az éjjel
temérdek részeges szemével.

mert kifolyt a lényed, túlcsordult…
kacagott a hold, majd elfordult.
magadra maradtál, drága szív,
egy ittas estén, mint gazos sír.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: halottember
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 39
Jelenlévők:
 · arttur
 · Csontos


Page generated in 0.0704 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz