Navigáció


RSS: összes ·




Vers: gin-tonik

, 487 olvasás, halottember , 2 hozzászólás

Szerelem

beteg szememből kileng az élet,
kihalt temetők útjára lépek.
komor vágyaim nem kéri senki:
koporsó magányban él a semmi…





beteg szememből kileng az élet,
kihalt temetők útjára lépek.
komor vágyaim nem kéri senki:
koporsó magányban él a semmi.
foszló hullaként hasad a hajnal,
éjjel a varjak fekete hajjal
sivító árnyat gyilkolnak éppen
denevér szárnyú gyilkos sötétben.
keményen edz, ki vérzik a mával,
karcos lelkedet törd a gitárral!
ne keverd össze a zajt a széllel,
sejtelmes árnyat korom sötéttel!
holnapra ismét fehér lesz minden,
beteg szememből kilóg a kincsem:
az a gyilkos tűzben égő álmom,
hogy megáldod hófehér világom.
érzem az emlék megöl, s fényedet
elnyeli a hold, s kampós szívemet
istennek dobom, marcangolja szét,
mint rothadó húst a hiéna-nép.
kezedre sírok, ha citrom kezed,
isten biztos vígan koccint veled.
elnézlek téged egy bús reggelen:
az utolsó könnycsepp vagy lelkemen…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: halottember
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 234

Page generated in 0.1513 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz