Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A tékozló leány

, 319 olvasás, Nessus , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Ajándékot kaptam, hatalmas kincset!
Hűséget ígért egy szerelmes szív.
De én eltékozoltam, amit adott. Mindet.
Többé senki nem lesz, ki szerelmének hív.

Sajgó fájdalommal, de meg kellett tennem.
Úgy sajnálom! Ne haragudj kérlek!
Még nem szerettek soha ennél szebben.
De hidd el. Hazudnak a remények.

Nem szerethetek soha. Többé már nem.
Saját szégyenem űzve űz.
Ez az átkom, hitem, törvényem,
A lelkemben lobogó görögtűz.

Nekem a magány az osztályrészem.
Ezen a tiszta szerelem sem enyhít.
A világot is kívülállóként nézem.
Nem mondhatok többet, csak ennyit…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Nessus
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 336
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2194 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz