Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kedvesem

, 305 olvasás, gyemant , 21 hozzászólás

Gondolat

Ösvénytelen a völgy
amerre járok

rég lefolyt már
a hegyi havak
olvadó árja

a száradt mederben
csak az érésnek indult
búza-kalászok

árnyainak táncát
járja az esti szél,
a sötét előtt
még utoljára

nekifutva,
törölt könnyekkel,
valami nagyot
szeretnék tenni

napokat gyújtanék,
vagy tolnám a földet,
szebbé tenném a fényt
homályos vesztőmön

mert nem elég
Téged csak szeretni

boldognak is
szeretném a lelked,
de elgyengülten,
lehajtott fejjel
a közelgő vihart sem
látom már az égen,
és nem tudom,
hogy mezei virágot
téphessek Neked még,
sötétedés előtt
marad e még időm

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 3
Kereső robot: 29
Összes: 238
Jelenlévők:
 · bArthAKata
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1369 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz