Van, ki nevetve őrangyalnak nevez,
s más ki nyíló művészléleknek,
van, ki csupán a heves vért látja,
s más ki lelkem nyugodtnak találja.
Van, ki hiszi világot váltja akaratom,
s más ki értéktelennek látja valóm.
Magam sem tudom hová sorolnám lényem,
mindenhová, de kicsit sehová se fér be.
Egy dereng csak bizonyosan tudatomban,
irány, melyet dédelget lelkem odaadóan.
Nem egyszerű, ez bizony és való:
Céltudat nevel csupán, cseppet sem múlandót.
Küzdve érsz csak nemes magasba,
a lassú léptek csupán sorvasztanak,
óriásként nagyot lépj,
délcegen akár egy vitéz,
s ha fáradnál csupán pillants hátra,
bizony ez már mind kitartásodnak hála.