Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lényem

, 532 olvasás, Hela , 4 hozzászólás

Gondolat

Van, ki nevetve őrangyalnak nevez,
s más ki nyíló művészléleknek,
van, ki csupán a heves vért látja,
s más ki lelkem nyugodtnak találja.
Van, ki hiszi világot váltja akaratom,
s más ki értéktelennek látja valóm.

Magam sem tudom hová sorolnám lényem,
mindenhová, de kicsit sehová se fér be.
Egy dereng csak bizonyosan tudatomban,
irány, melyet dédelget lelkem odaadóan.
Nem egyszerű, ez bizony és való:
Céltudat nevel csupán, cseppet sem múlandót.

Küzdve érsz csak nemes magasba,
a lassú léptek csupán sorvasztanak,
óriásként nagyot lépj,
délcegen akár egy vitéz,
s ha fáradnál csupán pillants hátra,
bizony ez már mind kitartásodnak hála.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Hela
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 336
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 365

Page generated in 1.8644 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz