A langyos tavaszi zápor
karcosan éri arcomat,
a szívembe fáj egy érzés,
születésnapi hangulat.
Ötvenhét év távlatában
a boldogság egy villanás,
eltűnt már a messzeségben,
egy emlék csupán semmi más.
Már csak álmaimban őrzöm,
ha jön az este szárnyra kel,
a képzeletnek lágy ölén
a szívem ismét énekel.
Nem próbálom megfejteni
az élet rejtett titkait,
körbe vesz a nyomasztó csend,
rám fonja lassan karjait.
Álmaimban boldog vagyok,
nincs hazugság, nincs félelem.
Nélkülük már rég nem érne
egy fabatkát sem életem.
A langyos tavaszi zápor
karcosan éri arcomat,
a szívembe fáj egy érzés,
születésnapi hangulat.