Egészen mélyen már,
gyökereid szívem is elérte,
nem a szélbe
engedett szavak voltak,
s sem elcsépeltek
talán el sem hangzottak,
sosem tettük szóvá,
mégis,
acélhuzal minden kötelékünk,
s mágnes-szívek
lüktetik a tüzet ereinkben
nincs múlandó perc,
hol a gondolat
kérget ne hántana,
pillanat sem
múlik már nélküled,
valóban,
életem csak álom
a benned-rejlőket
magaddal hozod el,
s adod,
számon sem tartva,
a legfinomabb
hajszál-gyökereid
is szívesen várom