Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Még adhatok!

, 287 olvasás, nagyi , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Megöregszem már nagymama vagyok,
későn kezdtem tán, de még adhatok,
sok szeretetet és megbecsülést
lelkemmel érzem a sok szenvedést.


Idős emberek és magányosok,
árva gyermekek, oh kegyetlen sors,
versbe lehelem érzelmeimet
néha úgy érzem, ez is segíthet.

Nyári alkonyon andalog a nap
a magányosok felsóhajtanak,
idős emberek pihenni térnek
árva gyermekek családot kérnek.

Megértő szavak, ölelő kezek
rászorulókban reményt keltenek,
rejteget a sors ezer akadályt
könnyebb lesz a gond, ha segít egy társ.

Míg a szív dobog, addig van remény
legyünk boldogok kapjunk rá esélyt,
félelmet hárít, ha fogják kezed
a kor nem számit csak az érzelem.

Hallgasd Istenem könyörgők szavát
kulcsolom kezem rebegem imám,
legyen békesség, örök szeretet,
hogy élvezhessék ezt az életet!

2oo8. o4.24.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: nagyi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 230
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.4105 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz