Megöregszem már nagymama vagyok,
későn kezdtem tán, de még adhatok,
sok szeretetet és megbecsülést
lelkemmel érzem a sok szenvedést.
Idős emberek és magányosok,
árva gyermekek, oh kegyetlen sors,
versbe lehelem érzelmeimet
néha úgy érzem, ez is segíthet.
Nyári alkonyon andalog a nap
a magányosok felsóhajtanak,
idős emberek pihenni térnek
árva gyermekek családot kérnek.
Megértő szavak, ölelő kezek
rászorulókban reményt keltenek,
rejteget a sors ezer akadályt
könnyebb lesz a gond, ha segít egy társ.
Míg a szív dobog, addig van remény
legyünk boldogok kapjunk rá esélyt,
félelmet hárít, ha fogják kezed
a kor nem számit csak az érzelem.
Hallgasd Istenem könyörgők szavát
kulcsolom kezem rebegem imám,
legyen békesség, örök szeretet,
hogy élvezhessék ezt az életet!
2oo8. o4.24.