Tettre készen üvölt a szél
» Nyisd ki, ha mered, lelked ketrecét
Nem kíméli ő, szellőt sem, saját gyermekét
» Látens módon így kiszabadítod zsenge éned tévelyét
A vadul, cél nélkül tombolót sajátmaga ellen fordítja az ég
» tükörbe nézz, torz kép vigyorog rád, ifjonti
bohócarcú süvölvény
Forgásba öli bele eszeveszett dühét, élvezi a rombolás
őssátáni örömét
«« állítsd vissza 20 évvel az idő kerekét, érzi lelked rózsalugasok melegét
Megjegyzés:
- Várj! ne még, ne rontsd el azt
- mi most még
- egy szép álom-kép
Ha nagyon-nagyon félsz:
úgy hagyd már örökre békén
lelked békés, jólbezárt ketrecét
János
2028-20 év május