Bár rohad az alma,
S felszínén sok rusnya féreg.
Attól az alma, alma marad.
A végzet hatalma
Közelít rájuk. De ha kell, lehull a kéreg,
S alatta ép, a gyümölcsdarab.
Látom a felszín alatt megbúvó
Igaz értéket. Látom a hegyeket,
A tavat, (hová néz a kisszobám.)
Az igaz ember nem alkuvó,
S bár a gazság ökölbe tart kezeket,
Azért, érted élek szép hazám.
Választásunk? Aranykalitka,
Nyakunkon az aranylánc,
Hosszú, vagy hosszabb, lazán
Fogva, (túlélésnek ócska titka!)
Füttyük szava hamis, sánta a tánc,
Azért, érted élek, szép hazám.
Fogy a föld, a víz, s levegő,
Mi hajdan, szent országnak része volt.
Idegen szó lelkek taván
Torzkép, hazug, hitszegő.
Belénk égett a szégyenfolt,
Azért szeretlek, szép hazám.
Miben bízom? Vigyáznak ránk
A csillagok. Szentjeink képe
Szent Koronát sző elődeink homlokán.
Kell, hogy magyarul tudjon unokánk.
Így, Árpád apánk büszke népe
Örökké, uralkodik e szép hazán.