Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hőség

, 403 olvasás, SoproniGLaszlo , 17 hozzászólás

Természet

Eső nem volt már oly régen,
Bárányfelhő sincs az égen,
Aszály borult már a tájra,
Szomjazik a búzatábla.

Nap sugara hőjét ontja,
Rőt pipacs a szirmát bontja.
Napraforgó, mint egy sapka,
Bámul rá a tűző napra.

Rég volt, hogy a mező ázott,
Vizet a fű régen látott.
Tehéncsorda is így érzi,
Száraz kórót búsan nézi.

Réti sasnak is van gondja,
Vizet kémlel szekérnyomban.
Esőnek nyoma sem látszik,
Út porával szellő játszik.

Dűlőúton, árokparton,
Lomhán érkezik az alkony.
Napkorona tudja helyét,
Horizontra hajtja fejét.

Szellő járja át a tájat,
Felélénkül növény, s állat.
Álmodják a csodaszépet:
Eső áztatja a rétet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: SoproniGLaszlo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 330
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 353
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.194 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz