Nem kértem szerepet e botrányos filmben
Nem kértem hatalmat mi hegyeket mozdíthat
Nem kértem reményt mi leghűtlenebb szerető
Nem kértem esélyt kár minden elcsukló hördülés …
Nem kértem szerepet e botrányos filmben
Nem kértem hatalmat mi hegyeket mozdíthat
Nem kértem reményt mi leghűtlenebb szerető
Nem kértem esélyt kár minden elcsukló hördülés
Nem kértem szárnyakat mit forró szél olvaszthat
Nem kértem utat bár lépteim zengik álmaid
Csak bámulom arcodat mint megcsúfolt freskót
És szívem termei a Halál hangjait zengik
Kések kertjében megcsúfolt szent áldozat
Kehelybe könnyezted e jégszínű óceánt most vársz
Csonkolt kezekkel markolva csontok hamvait
Felhőkön szunnyadva még századok hatalmán innen
Vörhenyes körmök pengetik e hasztalan vers szavait
Hullj hát millió atomra te Költő érzelmek orkánja
Feszíti izmaid és zuhansz alant lángok szerelmes karjai
Rántják le poros rongyaid hogy Kharübdisz jegyében
Évődve már a Hold se tekintsen záruló ajkadra
Furcsa színház a nézőtér sakállal telve húsra éhes szájak
Sikoltnak agóniád látva az elmúlás a legizgatóbb döbbenet
Hisz' szoborrá szenvedett napjaid csak magányt szórhatnak
Az elhaladó napok szemébe állj meg szív ritmusod bolygókat
Követel koszorút és csöndet nem érheted el az élet karjait
Távolságod fényévek kozmoszán robbantja bimbaját
Ezért volt hát a sok reszkető éjszaka?
Ezért hajtottad fejed egy kivénhedt ágy ölébe?
Ezért képzelted nap mint nap leszel Te is csillag az Élet zubbonyán?
Nem várom válaszod ostoba csúffá tett szamuráj
Menj rohanj a hajnal serege már közel jár Hozzád
Bújj mélyen barlangok gyomrába hegységek szirtjein baráti éltekbe
Szemléld lassú pusztulását a gyermek koponyája bomlásra készen
Mint rothadt tetem harcmezők sáros képein festékké tetted véredet
A Művész használ s Te tűröd tovább perverz hóbortjait
Búcsúzni jöttem Tőled teremtés barbár hírnöke
Könny nélkül és részvétet elvetve halld hát sátáni kacajom
Zengi minden magára maradt barlang s zokog emléked immár hűs avar fedi