Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Önző módon…

, 633 olvasás, LonDi , 1 hozzászólás

Szerelem

Szívem, s lelkem ismét kihalt;
Megint nincs miért küzdenem.
Belülről érzem a vihart,
Mely bennem tombol szüntelen.

Falba verném fejem – nem félteném!
Kiáltanék, de elcsuklik hangom.
Bármily szép lány rohanna most felém,
Elküldeném; engem ne akarjon!

Magam sem értem, hogy mért könnyezem;
Ez is csak egy a többi más után.
Ágyamban, Párnámmal ölelkezem;
Mert Ő a leghűségesebb talán.

Szeretetet adtam, ígéretet kaptam.
Mi mást is reméltem, ó én balga balek?!
És hibás vagyok, mert érezni akartam
Végre: önző módon azt, hogy szeressenek!


… Miattad végre újból, boldogan szerettem,
S hogy mily nehéz feledni, azt már elfeledtem…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: LonDi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 293
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 314
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2007 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz