Navigáció


RSS: összes ·




Vers: a telihold a diófa és a tenger.

, 851 olvasás, Gál András Andor , 5 hozzászólás

Abszurd

Telihold tavasszal,
a felhők peremén,
egy diófa kamasz

ül a csillag egén.
Mint céltalan tenger,
ropog ezen estén,

ahogy hullámhenger
törik a part szélén
az elmém, kesereg,

s áll szakadék mentén.
Egyben haját tépő
sótlan-édes epém

a vöröstől égő
tenger-beteg arcom
a legeslegvégső

állomásán hányom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.2852 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz