Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Sikoly

, 280 olvasás, kapolyi.gyorgy , 0 hozzászólás

Ezerszín

Az eklektikus- nagy háztömb, baluszteres, utcára néző erkélyeivel, maga volt az elmúlt század itt felejtett emléke.
Körfolyosói körbezárta betonozott udvarán nem volt más, mint egy poroló, és horpadt, kopott dézsákban szendergő kukoricanövény, egyetlen a millió zöld között, ami bírta ezt a hűvös, nap nélküli förtelmet.

A házmesterlakáson kívül, csak egy sötét garzon nyílott az udvarból, egy vén alkoholista lakott benne, néha ordítva énekelve tántorgott haza, felverve a ház csendjét.
Már több ízben is leöntötték az emeleti gangról vödör hidegvízzel, de nem használt.
A földszintről még nyílott egy biciklitároló, egy mosókonyha- amit már régen sufninak használtak. Itt tárolták többek között az üzemen kívüli szeméttárlókat, meg a hólapátokat, seprűket.
A házmesternek még nyáron is egész nap villanynál kellett matatni, olyan sötét volt a lakása.
De legalább szolgálati, - mondogatta a lakóknak- nem kerül semmibe.
Ez bizony szempont volt, mert a fizetése több volt mint szerény.
Csak az udvarra nyíló pinceablakokból áradó nehéz dohszagot nem sikerült megszoknia. Hiába deszkázta be a nyílásokat, nem tudta útját állni.
Nincs szép asszony, hiba nélkül- nyilatkozta, ha a pinceszagról kerekedett szó,
tiszta hülye ez a marha- mondták az elképedt lakók, aztán megszokták a mester bölcs röffenéseit.
Lakott a házban, mindenféle korú és rangú szerzemény, az elsőn, egy pocakos cigányprímás öt gyerekkel, akik a többi kölyökkel karöltve biztosították a lakók számára, a napi többórás éktelen ricsajt.
Nem szólt rájuk senki, had játszanak- mondták, azért gyerekek.
A másodikon lakó özvegyasszony Fidó nevű keverék kutyája volt az egyetlen, aki igen utálta a kölyköket, azok, meg kiabálták neki kórusban, hogy: Mit ugatsz te ronda korcs, csípje a segged a bors.
Na erre begurult a néni is, kipattant a konyhaajtón a seprűjével, úgy hadonászott vele mint egy karddal, éles hangjától remegett a ház.
Zuhogott a gang a menekülő lábak csattogásától.
A harmadikon, a sarokban lakott Roberta. Szép, két szoba hallos lakása volt, még szüleitől megörökölt bútorokkal. Már évek óta egyedül volt, apjával lakott, de az öregúr elhalálozott, és a segéd könyvtáros udvarlója, a szódásüveg talpú szemüvegével, úgy felszívódott, mint a hajnali köd.
Az átkozott gazember- morogta hangosan, mikor eszébejutott.
Ilyenkor csontos- sovány arca megkeményedett, ráncai elmélyültek, és a szemei… mint két acélgolyó.
Még ennyi év után is eszébe jutott apja, akit holtan talált egy reggel ágyában fekve. Szörnyen megrémült, kirohant a lakásból, a szomszédok intézték a dolgokat, mert ő sokkot kapott.
Jött az autó, és a három ember kijelentette, ők nem tudják lecipelni ilyen magasról a tepsit.
A liftig elvitték, ott átszíjazták két helyen a fémkoporsót, és szegény papát, beállították a liftbe.
Ilyen kegyeletsértő módon kellett szegénynek távoznia.
A szemetek- dohogta, képzelem milyen emberek vállalnak ilyen munkát.
Ez a nyomorult Vilmos, a segédkönyvtáros, persze akkor még hitegetett szerelmével, igaz, sosem szerettem, de nem akartam egyedül maradni.
Más kérőm meg nem akadt, ha ló nincs, a szamár is jó.
Pengeszája mosolyra torzult, tetszett neki a példa, úgy érezte, döfött egyet ezen a házasságszédelgőn.
Minden átmenet nélkül, elvette a műköszörűs özvegyét, persze a pénzéért, mert a nő, pont olyan magas, amilyen széles.
Könnyebb átugrani, mint körülfutni. Ez a megállapítása kacarászásra késztette, ami hangtól, öreg, kövér kandúrja nem rémült halálra, mert süket volt.
Egész nap a sezlonon feküdt egy díszpárnán, amióta a papa elment, csak ő lakta a fekhelyet egyedül.
Roberta kicsoszogott a konyhába, főzött magának egy teát, azt szertartásosan tálcára tette némi keksz társaságában, és bevitte az ebédlőbe.
Különös napja volt. Ő is érezte, támadt benne valami agresszív ingerültség, amire még nem volt példa.
Végiggondolta már hosszú életét, és elkeseredett. Mindig Istenfélő, és törvénytisztelő volt, mindig a háttérben mozgott, sosem volt arca. Már a szomszéd házban sem ismerték, maga volt a jelentéktelenség szobra.
Viharvert patkánynak kezdte érezni magát, egészen belezsugorodott karosszékébe, magára is löttyintette a teát.
Keserűen felnevetett.
Kislánykoromban elképzeltem, hogy férjhez
megyek, - mondta az ágyon tehénkedő kandúrnak- lesznek gyerekeim, egy fiú, és két kislány. Lesz szép lakásunk, nyáron elutazunk a tengerre, és minden szép lesz, és gyönyörű.
Helyette itt maradtam, haláláig ápolnom kellett a mamát, aztán a papa, és mire szabad lettem, elszálltak az évek, és lám, itt ülök egyedül, elszáradva a holt reményeim tengerében, és ezt fogom tenni időm végezetéig.
Elöntötte lelkét a düh, és keserűség.
A karfákba kapaszkodva felállt, kicsit szédült, reszkető kezekkel mindent felrakott a tálcára, és megindult rakományával a konyha felé.
Aztán, mint egy álomban, felvette a kabátját,- ez is a mamáé volt- és kilépett a gangra. Az ajtaját bezárva, megindult a lift felé.
Az utca nyüzsgését alig hallotta, találomra irányt vett az áruház kirakatai felé.
Végignézte a kínálatot, a szép, és neki méregdrága ruhákat, cipőket, megvárta, még többen összejönnek bámészkodók, nagy levegőt vett, és egy hatalmasat rúgott a kirakatüvegbe. Akkorát dörrent, mint egy ágyúlövés.
Ő, meg maga köré pillantva várta a hatást.
A mellette bámészkodó pár, döbbenten és utálkozva húzódott hátra, páran járókelők megtorpanva nézték a vén gebét.
Aztán nem történt semmi.
Nem rohantak ki az üzletből, nem jött rendőr, nem csoportosultak köré felháborodott kiabálók, nem vonult ki a TV.

Egy darabig megkövülten állt, aztán merev lábakkal, elindult hazafelé.
Gépiesen kizárta az ajtót, levette kabátját, és bebotorkált a nappaliba.
Utolsó erejével lerogyott apja elárvult díványára, hanyattdőlt, és meghalt.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: kapolyi.gyorgy
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 250
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 284
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.4542 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz