Halk dallamok vesznek körbe, az élet rázendített…
s most körbe-körbe szárnyal minden kicsi szólama,
nem találva a nyugalmat, örökre lüktetve, váltakozva,
keresve a forráspontot, a kezdet és a vég pillanatát,
a Harmónia melódiát, mi a maga mélységében… az Élet.
Hogyan dúdolnád el… az Ő dalát?
Hogyan szólna… vidám lenne vagy síró, mint egy bús nóta?
Hogyan érezhető meg az élet, a Harmónia melódia?
Most, mintha hallanám… fénylő permetként hull rám,
színes örvénybe vonva ringat el, az édes melódia…
de csitt, zavar kél a létben… hideg lesz,
és a pillanat eltűnik az éjben.
Félbeszakadt fonál, hogyan kösselek össze?
Meglelem-e újra, vagy elveszítem mindörökre?
Dúdolok még… de már csak egy tovatűnt látomás,
lágy fényű, szép… szétroppant emlék vagy,
te örök változó, Harmónia melódia.
Megtalállak-e újra?
04.13.
Online látogatók:
Látogató: 97
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19 
Összes: 116
