Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Dal a kopónak

, 803 olvasás, dmaster , 0 hozzászólás

Gondolat

Legyél itt mindig velünk,
Adj jókedvet. s örömöt nekünk,
Te csapzott hajú, ugató kopó,
Te jó szívű, vakmerő Hobó.

Sok ezer beteg szempár,
most az ember, gyógyulásra vár,
keresi a kígyóban, Afroditét,
de azt meg, nem lelé.

Távolból halk harsona szól,
ki az odúból, ki az ki szól?
mint kutyáját szólítja gazdája,
úgy vágtatnak a nóta irányába.

Jöjjön mind, ki a bú vízében úszik,
törölje ki fejéből a rosszat miben izzik,
egy ember ki hírdeti a kultúrát,
szele messzire repíti a söpredék rossz hangulatát.

Legyél itt mindig velünk,
Adj jókedvet. s örömöt nekünk,
Te csapzott hajú, ugató kopó,
Te jó szívű, vakmerő Hobó.

Dalolj nekünk régi műremeket,
add nekünk új s megdermedt szívedet,
süss nekünk magyar kenyeret,
s adj nekünk tiszta vizet.

Adunk neked sok szeretetet,
kapunk tőled ifjú szerelmet,
válassz hát magadnak bort vagy vizet,
törj vélünk együtt friss kenyeret.

A színpad a te otthonod,
mindenhol a zsákot foltozod,
kerülőd a nagymenőket,
de semmiképpen sem a nőket.

Legyél itt mindig velünk,
Adj jókedvet. s örömöt nekünk,
Te csapzott hajú, ugató kopó,
Te jó szívű, vakmerő Hobó.


Megjegyzés: Szeretettel Hobónak! 2008-04-11

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Dal
· Írta: dmaster
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 215
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 239
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz