Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Ostoba vágy…

, 706 olvasás, Nosztromosz , 31 hozzászólás

Abszurd

Dübörgő hangok karistolják fejem.
Zengnek, harsognak, recsegnek, gyötörve engem.
Elég legyen! Legyen már csend!

Nem érem el a forrást,
túl mélyen van bennem,
ha még egy percig hallgatnom kell,
a fájdalomtól széthasad fejem.

Tíz karommal vájom testem,
borda roppan, vérem fröccsen,
húsom cafatokban… indaként életre kel.
Utolsó karcos sikoly, markomban a szív.
dübörgő szólama őrjöngésre hív.
Pusztulj már kín…

Lassú egyenletes, fénylő cseppek hullnak
az ökölbe szorult kézből.
A robaj, halk dallammá szelídül.
Már csak véres pép, az egykor erős hangszer…
de a kín ettől nem múlik el.


Csend van végre…

Akkor mért sikoltasz az égre?

Megjegyzés: Az ember nem tépheti ki az érzéseit… különösen nem a fájdalmat.
04.11.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Ez+az
· Írta: Nosztromosz
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 304
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 326
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.9995 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz