Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Széthulló szeretet - szonettkoszorú XII.

, 790 olvasás, kalmanbacsi , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Hagyd: szőjjenek át a csillagfények,
nem maradhatsz észrevétlen, veszteg,
árnya dereng annak a keresztnek,
míg zúg a kettős búvópatak: a lényeg,

lökjön önpusztító szenvedélyed,
szánandó, ki tétlen s tunyán tesped,
magadért: értem áldozd fel a tested,
hogy sorsod újra s újra megéljed.

Nos, jössz, maradsz? A szabad akarat
általam mindenre felhatalmaz,
dönts: fény leszel vagy rút anyaghalmaz?

Haló lírád leránt vagy elragad,
de fölvett álcád le nem vethetem,
lépj át magadon, éld szeretetem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 349
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2818 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz