Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A dallam…

, 389 olvasás, hangyoca , 6 hozzászólás

Gondolat

"… Foszlányokból így lesz egység
megfakultból tökéletesség
S a csend, mi oly régóta
hatalmas titkok pártfogoltja…"





A lélek börtönében,
dúl a harc a köztes létben
Világok, ha összecsapnak,
helye nincs már a szavaknak
Mi az, mi mégis őrzi,
emlékké, majd kinccsé gyűjti
Foszlányokból így lesz egység
megfakultból tökéletesség
S a csend, mi oly régóta
hatalmas titkok pártfogoltja
Némán tűr, s csak néha moccan
hangot küld, mely megvigasztal
Mélyről jövő vad fuvallat
felszínre érve már csak dallam
S mi a dallam, kérdik sokan
Csak egy üzenet, mi kódolva van?!
Évszázadok óta, oly sok ember
boldogság után kutatva köddé vált el…
Nem figyeltek az ősi szóra,
amit minden szív rejt, mint egy homokóra
Ősi rítus, s mélyen van a titok nyitja
Hinni kell, hogy a Remény útja
a végső kaput a Szeretet felé megnyissa

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: hangyoca
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 344
Regisztrált: 2
Kereső robot: 40
Összes: 386
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2957 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz