Nekem már részem a fájdalom,
s ha sajog, se fájlalom…
De Istenem, ezt az egyet nem hagyom,
nekem fájjon, mi most fáj Neki,
add nekem, magamra vállalom…!…
Istenem, ha vagy,
engedd, hogy ma érted nyúljak…
Engedd, hogy megrángassam köntösöd,
nézz le rám!
Nézd minden bűnöm-vétkem megbánó orcám!
Ne hagyd, hogy most semmivé legyen
fél évszázadnyi életem -
add vissza Őt… nekem!
Megszenvedtem érte,
kezed már lemérte
rám ezért a bűnért is a büntetést…
De ha gondolod,
sújtsd rám még ezt a szenvedést,
én viseljem tovább!
Magasságos Isten, én már megszoktam
fenyítő kezed ostorát,
engedd, hogy mazochista módon én vegyem át
- ha volt bűne - büntetése minden kínját…
Nekem már részem a fájdalom,
s ha sajog, se fájlalom…
De Istenem, ezt az egyet nem hagyom,
nekem fájjon, mi most fáj Neki,
add nekem, magamra vállalom…!