Furcsa ha várni kell.
Ilyenkor mindig
elaltatom magam,
abban az ágyban,
melyik tudja,
hogy jössz
bíztatásból élek
mint azok a lények,
mert én csak
pár napot
kell így átvészeljek,
nem egy egész telet
bár igaz,
tél az a javából,
minden pillanat,
ha csak egy lépés is
eltávolít tőlem
részem lettél,
mint a föld a napnak
mint a hold a földnek
s bárhol lennél,
ugyanúgy érezlek
veled dobban a lét,
örülök, ha kacagsz,
nekem fáj ha sírsz,
hiányzik azért
édes tekinteted
de nem, ne félj,
ígértem,
szomorú nem leszek,
jöhet tavasz,
nyár, vagy az ősz,
várok türelmesen,
elaltatva magam,
abban az érzésben,
hogy vagy nekem,
s tudom újra eljössz