Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tűz és jég

, 700 olvasás, Rea , 2 hozzászólás

Felnőtteknek

Dermedt téli estéken
mikor a hold kacag ránk
a sötétben, jégcsap testem
hozzád bújik dideregve...




Dermedt téli estéken
mikor a hold kacag ránk
a sötétben, jégcsap testem
hozzád bújik dideregve.
S álmokról mesélnek
a csillagok hogy mi vagyunk,
s leszünk boldogok.
Álmodik velünk a göncölszekér,
álmodik velünk a mindenség,
a szerelem bíz nagy őrültség!

Tűz és jég az életünk,
vad szenvedély,
vágyaktól fűtve ég.
Te vagy a tűz mi az ajkamat
harapdossa, s én vagyok a jég
mi forró testedet felborzolja.

S égetsz engem, megégetsz, megsebzel.
Elolvadok karjaidban, mézédes vágyaidban
kék-piros lángodtól lecsöppenek vízcseppként
meghalok ó ajkadon, ó testeden.

Tűz és jég, két veszélyes ellentét
mi a testedet kívánva lángol, ég.
Én mégis fázok, reszketek vacogva,
dideregve, a Nagymedve bámul csak rám
csillogva tengerek.

Nincs már tét, oly nehéz nélküled a lét,
csókodra szomjazik ajkam lángja,
bőrödre szomjazik testem virága.
S táncot járnak a csillagok,
miközben a tűz és jég egymásba összeforr.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 236
Regisztrált: 1
Kereső robot: 45
Összes: 282
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2079 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz