Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Széthulló szeretet - szonettkoszorú V.

, 362 olvasás, kalmanbacsi , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Anyagközpontú eszmék foglya vagy,
nem derített körülted a lélek,
fölbugyborog, türemlik a: félek,
de hencegve jársz tenyerem alatt.

Ki vette elő vonód, tolladat,
vésőd, ecseted? Nem üzennéd meg
e dancs, de fenséges-fonák élet
mivoltát, ha nem volnék, ne tagadd.

Hány színre bontottad a fehér fényt,
mind kisebbre a parányt s nem leled
magadban, se máshol a lényeget:

a teremtést, a szippantó örvényt,
amely már előtted is létezett,
önhitten bár, de nyújtsd felém kezed.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 330
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 1.123 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz