Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Vincent a háromlábú III.

, 286 olvasás, kapolyi.gyorgy , 4 hozzászólás

Ezerszín

A következő vesztett csatát már el sem kell kezdenie, nincs következő.
A továbbiakban megúszik minden macerát mert nincs tovább, megszűnhet minden félelme.
Azért ez nem semmi… mondta Vincent.
Az, hogy objektív vagy szubjektív egy mérlegelés ez ott biceg, hogy szubjektív milyenségünk alakítja ki objektív álláspontunkat. Így, ahány ember annyiféle módozata létezik az objektívitásnak. A szubjektivitás adott, az objektivitás csinált. De röviden összefoglalva a lényeget: Ez, az egész hercehurca csak azt jelenti, élünk… mondta Vincent.

Ha elégedetlen vagy helyzeteddel, környezeteddel, külsőddel, hívd segítségül képzeletedet. Sokaknál a belső jóval romosabb a tapintható valóságnál, de mivel láthatatlan, nem foglalkoznak vele. Zavartalanul képes szmokingban díszelegni úgy, hogy nincs rajta alsónadrág. Ami egy embert zavarhat, az szinte mindig látható. A sorrendiség zavarai-mondhatnám legyintve… de nem mondom… így Vincent.
A teljes ember amúgy fiktív fogalom, de legalább illenék törekedni a teljességre. De nem szokás. Ha nem tudom mi az amire törekszem, akkor merre induljak? Előre és csütörtökön balra? Ebből csak eszelős lődörgés lehet ami az őrületig tartana-ha nem tovább.
Megbolondulni állva is lehet, minek annyit gyalogolni érte. Meg más sem tökéletes, ugyan kinek tűnne fel az én tökéletlenségem.
A normális fogalma a nem normális lehetségesek egyike. Megállapodás kérdése az egész. Ebben az agyonszabályozott világunkban minden behatárolt, megmagyarázott.
Hogy sokszor rosszul… hát nagy dolog. A rosszul működő dolgok is működnek, és ez a lényeg.
A parlagfű is növény. Azért kell irtani, mert mindig kell irtani valamit. A közmegegyezéssel irtott bármi, nem bűn. Csak az egyéni akciók, amik nem lettek előre szentesítve. Ezeket az egyénieskedéseket nevezzük népirtásnak., kihágásnak, természetrongálásnak, satöbbi. Ez a satöbbi is egy varázsszó. Mindent jelent, minden belefér.
Lehet, jövőre a gyöngyvirágot kell irtani, az is lehet ránk nézve ártalmas, főleg ha úgy döntünk A jövő mindig bizonytalan. A múlt is. Sokféleképpen lehet magyarázni. Könnyen kisülhet, Hófehérke volt gonosz, nem a boszorka. A gonoszt mindig csúnyának kell lefesteni, a jót meg szépnek. Ez a rend, a vizualitás és esztétikum érdekében.
Még azt is el tudom képzelni, valaki a parlagfű irtás bajnoka és titokban ő ülteti a füvet. Így mindig van munkája, az allergiások dögöljenek meg. Jellemzően emberi hozzáállás…
De végezetül mindig valahogy összejön… mondta Vincent.
Azok a régi-szép idők. Mitől olyan szépek? Mert fiatalabb voltál és jobban bírtad a gyűrődést? Netán kezdesz elhülyülni és túlszínezed emlékeidet?
Gondolom e mögött a sztereotip duma mögött több ok rejtőzik, ez egy komplex önbecsapás eredménye.
Minden időknek megvannak a maguk örömei és nehézségei. Azoknak is megvoltak, csak elfelejtetted. Direkt elfelejtetted. Csak a szépre akarsz emlékezni erőtmerítve a mához. Hát… ha betudod beszélni magadnak akkor tedd. Nem ártasz vele még magadnak sem.
Mindenkinek joga, olyan mankót faragni magának amilyet tud. Neked is kijár, bicegj vele. Nehogy úgy járj, mint a hülyegyerek. Leugrik a tizedikről, és visszakiabál: Anyu!-Most repülök? Repülsz. Csak ellenkező irányba.
Fontos, az ember önetető berendezése jól működjön. Ha bármit el tudsz hitetni magaddal még boldog is lehetsz. Hogy ez egy hamis boldogság? Ha nem vennéd észre azonos értékű egy valódival. A lényeg, hogy hidd. A valódiság szubjektív.
Ha belegondolsz, nem is tudod mi az. Más se. Egy kitaláció az adrenalinszint emelésére. Olyan fikció mint a szerelem. Ha szerelmes vagy, a gatyádat is ráköltöd a nőre, még boldoggá is tesz cselekedeted. Ha kiábrándulsz, még egy gombóc fagylaltot is pénzkidobásnak élsz meg.
Az ember már csak ilyen.
Ha úgy szállsz fel a villamosra, hogy rálépsz saját lábadra-hasraesel. Jól összevered magad, de egy életre megjegyzed, nem lépkedünk összevissza. Nem vagy te buta, csak nehezen tanulsz. Más hibájából nem tudsz, abból nem lehet. Ez, csak szánalmas álbölcsesség. Oda se figyelj. Az önmagadra figyelésben az a rémes, nem tudod mire figyelj. Senki nem súg, ők sem tudják. Csak figyelj, hátha megtudsz valamit az éterből. Ha nem figyelsz, még a meghallás lehetőségét is kizárod. Ne szúrj ki magaddal. Segítséged nélkül is esélytelen vagy. Ne aggódj. Ez egy olyan játék, ahol senkinek nincs protekciója. Olyan mint egy gyomorrontás. Mindenképpen te csinálsz be.
Ami ellen nincs hogy ellenkezni, azzal szemben nem kell ellenkezni. Rengeteg energia semmiért. Ha már így van, legyen benned tartás. Röhögd ki az egészet.
Eleinte kappanhangon fog menni, inkább kétségbeesett nyikorgásra emlékeztetően, aztán felszabadult-oldott hahotává dagad, egy sátáni röhellyé, végigzúgva mindenkin és mindenen.
Úgy távozol, azt mondják rólad-tökös legény volt a pasi. Sovány vigasz, a semminél több. Ha már esélyed sincs, legalább légy bátor. Menni fog… mondta Vincent. Az ember is szaporodik, úgy mint bármi. A szaporodott embert hívjuk szülőnek.
Átérezvén a státus súlyát-tisztelet a kivételnek- nevelni kezdi gyermekét. Belehecceli magát egy mindent tudó, mindenható szerepkörbe, képzeletbeli trónján pompázva gyermeke fölé tornyosul.
Pedig egy szülő nem több mint egy tájékozatlan-botladozó öreg gyerek.
Elképzeli mint fogja véghezvinni küldetését, elméleteket gyárt- amit el is hisz, kormányoz és dönt.
Ami neki nem sikerült az ő idejében azt rákényszeríti a gyerekre-például legyen orvos, járjon vívni, satöbbi-legyen kötéltáncos, vagy vadakat terelő juhász, mert majd ő megmutatja hogy kell ezt csinálni, kit vegyen el, mit tegyen, ha…
Túlteng és dübörög benne a tökély, mint anno Angliában a pestis. Ez mind nem is lenne baj, ha nem kényszerítené rá elméleteit egy másik életre. Mert az ő gyereke, attól nem az ő világa.
Mondják, ha Isten bárányokat ad, legelőt is ad hozzá…
Nem kétlem, de: Hogy mekkora a legelő, milyen a fű minősége, hány báránynak elég a normális megélhetéshez-arról hallgat a fáma. Csak nyomás a bárányokkal, aztán majd lesz valahogy. Majd kisül, ha más nem-a szemed. De még mindig nincs baj, mert szegényeké a mennyek országa. Remek. Lehet ész nélkül sokasodni, rizikó egy sem
Nem is értem mitől vannak neuraszténiás szülők. Aztán, egy aggódásban megzakkant szülő hogy a francba tud kiegyensúlyozott, használható felnőttet nevelni a kölykéből…
A válasz rém egyszerű. Sehogy.
Aztán az utód is szaporodik -de már sérülten és önmagával diszharmóniában felnevel egy selejtet, akivel a társadalomnak csak nehézségei adódnak.
Mióta a Tajgetoszt természetvédelmi területnek nyilvánították, azóta a hülye szülőket csak maximum feldobni lehet. Ha elsőre nem sikerül, akkor még ütődött is lesz szerencsétlen.
Nehéz szülőnek lenni, és gyereknek sem könnyű. De mindegy ki mit gondol, attól még az van ami. Nem tudsz rajta változtatni.
Szokj hozzá… mondta Vincent.
Folyton emlékeket gyártunk. Módosítunk nézőpontokat, feltárjuk a szemléletbeni különbségeket, meghatározzuk azoknak mértékét, fontoskodunk annak ismeretében, hogy ezek a dolgok mindig változnak, és mindent kezdhetünk előlről.
Meghatározzuk mi fontos és mi kevésbé, mi az ami egyáltalán nem az. A meghatározó divat szerint torzítjuk látásunkat, a végén már összevissza látunk, sorszámmal kezünkben ülünk a szemészeti rendelő várójában, a szemorvostól várva a megoldást. A váró egy rém trágya hely, mindig órákig kell várni mire szólítanak, a szemész útálkozva megtekint és felír valamit amitől nem fogsz jobban látni. Mert a látásmóddal, nem a látószerveddel van a baj.
Ezt összeszokták keverni, aztán tele van rosszul látó- csalódott pofákkal az utca. A látás nem szem-de agyi tevékenység, azért láthatod azt amit akarsz, függetlenül az eléd táruló képtől. Agyi problémákon meg a szemészeten nem tudnak segíteni. Ez a betegség oly mértékben képes elhatalmasodni, hogy látható és tapintható dolgokat is képesek egyesek tagadni.
Itt vannak például a Holokauszt tagadók.
Ez már a tiszteletreméltó baromságok alcsoportjába tartozó agysérülések kasztjába sorolható, eklatáns példája annak, hogy az emberi hülyeségnek vannak követhetetlen mélységei.
Mivel a látás nem szem-de agyi tevékenység, így vak ember is lehet hülye. Ez a dupla vakság, űberelni nem lehet. Sem a szimplákkal, sem a duplákkal nem kell törődni. Nem érdemes. Jobb híján magaddal törődj, annak sincs sok értelme-de valamivel törődni kell- ha kicsit színezni akarod életedet. A torzított látás előnye, nem kell tanítani. Az valahogy csak van. Valószínű konstrukciós hibáról van szó, semmi nem hibátlan földön és egen… mondta Vincent, bár e felismerés sem old meg semmit. De miért is kéne bármit megoldani?
A megoldatlan megoldása újabb megoldatlant szül"- az élet munkáinkért nem fog fizetni semmivel-" - mondá a költemény, mert az élet megtorolni tud, leckéztetni és okoskodni-visszaélve privilegizált helyzetével-ami ocsmány dolog, de a győztest nincs ki felelősségre vonja. Társadalmunk egy része jól lát, de letagadja. Ezek a polgártársak külhoni egyetemek éleslátás és fondorlat szakán diplomáztak. Ők mindig megússzák, te fizetsz. Munkamegosztás. Ez aztán az igazi demokrácia. Hát nem?
De ne politizáljunk. Ez, a szájdiarén alapuló csűrcsavar hozzám nem méltó. Ha értelmetlen butaságokat akarok mondani, akkor inkább a dalszöveget harsogom: Elment a Lidinéni avásárba csuhajja!
Ez legalább úgy idült nem hír ahogy érthető. Mert ki a szart érdekel a Lidi. Hát nincs igazam? Te csak fogd be a szád, ülj le a TV-elé és bámuld, hogy az Adrián ki, és hány luxushajót vett. Ha jól gazdálkodol, te is elmehetsz nyáron egy hétre Érdre. Az is az Isten ege alatt van. Nem kell olyan magasra tartani a seggedet, nem fog tudni senki belerúgni.
Érden sem öregszel gyorsabban mint az Adrián.
Az, hogy hülyére vesznek? Örülj neki, legalább néznek valaminek. Ha egy nagy lyukat is fúrnak egyszer rád, még át is fognak nézni rajtad. Akin rengeteg lyuk van, gyalogsági ütközetben igen nagy túlélési eséllyel bír. Borzasztó nehéz eltalálni, ahány lyuk, annyi sansz. Reményre okot adó állapot. Ha semmi másra, katonai pályára jó kilátásai vannak.
Hogy zöldségeket beszélek? Inkább úgy mondanám- én is.
Csakhogy én ingyen teszem…
Okosat mondani unalmas, nem vezet sehova. Ezért nem szokás.
Szerencséd akkor van, ha időben felismered mit ne tudj. Büntetés csak tudásért jár.
Tévedni emberi dolog- mondta a hóhér, és epokittal próbálta visszaragasztani a főbíró fejét. A nemes férfiú a térdeplő elitélt mellett állt, túl közel az esemény fókuszához. A pallosról tudni kell, csak önmagához képest pontos. Van a csapásnak szórása, és bizony aki belekerül az póruljár.
A kardnak két vége van mint általában mindennek, nagyon lényeges melyik végén tartózkodunk. Példánkból is kitűnik, mennyire nem mindegy.
Érdekes a nyelv. Szó szerint értelmezve a történteket úgy gondolná az ember, egy pór-magyarul egy paraszt-járt rosszul. Lehet, a történelem folyamán, ez a népréteg húzta rendszerint a rövidet. Talán innen a "Póruljár".
A parasztul járás rohadt érzés, mindenkinek volt már benne része, és akinek nem-az hazudik. Az ember élete folyamán hol jobban jár, hol pórul. Jóljárni nem szokás, akivel mégis megesik, jobb ha tagadja. Nem kell ingerelni a póruljártakat.
Járj jól, nézzen úgy ki, hogy nem, és hallgass. Ha betartod a verdiktet, sikeres életre számíthatsz.
Ezt én mondom neked a Vincent.
Akinek kitüntetést adnak, annak lesz kitüntetése. Ennyi, és nem több…
A kitüntetett iránt nem nő az össztársadalmi érdeklődés, még egy sereg ellenséget is szerez, akitől az adományozó nem védi meg, mert ő átadta, részéről le van tudva a feladat.
A kitüntetett egyedül marad, az adományozó már a következők listájának összeállításán dolgozik, ez a dolga.
A kiemelt, úgy tesz mintha nem történt volna semmi-azt mondják rá nyegle, nem érdemelte meg amit kapott. Ha hivatkozik rá, akkor nagyképű. Ha is-is, akkor nyegle és link.
Olyan is előfordul, valaki nem fogadja el a felajánlott elismerést. Az vagy hülye, vagy már a következő hatalomnál akar jó pontot szerezni. Ha elfogad, mit fog tenni a következő kormánykor. Csöbörből- vödörbe. Ami ma jópont, holnap lehet rossz is. Ki tudja? Kacifántos helyzet, az élet nagy groteszkje, nem tudok érdemi megoldást. Két embercsoport van: Akit kitüntetnek, és akit nem. Nos. Mi van ha nem. Az halálra van sértve, pedig ha valaki akkor ő.
Ő biztos érdemes, de ugye a baráti összeköttetések, mert nem a tehetség számít, hülye aki egyáltalán csinál valamit…
Itt, csak megalázni képesek az igazi teljesítményt, az önzés és irigység elöbbrevaló az igazságnál, a haza érdekeinél.
De eredménytelenül tüntet a sértődött, mert: Úgyis bonthatom a szót: Ki tüntet?… és?
És nincs semmi. De komolyabbra fordítva a szót. Elismerést emberek osztanak, jelen van a tévedhetőség masszív valósága. Lehet félreértett az eredmény, és indokolatlan az elismerés. Megeshet fordítva is.
Elismerést-ha kapsz, ha nem, nem szabad mellreszívni. Lehet, te magad is egy tévedés vagy eleve, mert az, hogy mi vagy és mi nem-azt is emberek döntik el. Ha okos vagy, magadra hallgatsz és magadból ítélsz. Ha szerinted-amit teszel az jó, akkor jó. Tévedni egyedül is lehet. Nincs szükséged vadászott glóriákra. Csak gátolja fejed szabad mozgathatóságát, meg nehéz is.
Egy svábbogarat amúgy sem érdekel a pók róla alkotott véleménye.
Te ráadásul csak egy fülbemászó vagy… mondta Vincent.
Te is része vagy egy feltehetően végtelenített folyamatnak, ami volt, van leszre bontható. Ennek a trilógiának aktív szereplőjeként kísérelsz meg talponmaradni.
Sokan követik el a hibát, nem ülnek le magukkal beszélgetni. Áttekintve önnön helyzetüket, lehetőségeik mértékét, nem próbálják meg a realitásoknak megfelelve elhelyezni magukat a monstre darab színpadán. Ha realitásra törekszel, akkor is irreális leszel, valós ismeretek hiányában csak a volt tapasztalatai alapján tudsz dönteni- ami eleve esetleges. A volt, történelemmé merevült emléke valaminek ami többféle megközelítésben értékelhető, eleve nem lehet az értékelés hibátlan. Ennek az esetleges konklúziónak felhasználásával alakítod ki a most stratégiáját egy áhított jövő reményében. Barangolsz a megdermedt múltban, fantáziálsz a remélt jövőről, holott teljes erődből a vanra kéne koncentrálnod.
Minél erősebb a nosztalgiád, minél többet meditálsz a majdról, annál kevesebb az esélyed a most sikeres megoldására.
Nem mondom, hogy ne legyen elképzelésed, de rugalmasnak kell légy, mert az előre eltervezett "Hogyan tovább" nem befolyásolja az eseményeket, ha merev vagy – elveszíted az azonnali korrigálnitudás művészetének képességét. Alkalmazkodni mindig neked fog kelleni, azonos élethelyzetek csak látszólag azonosak, folyton igazodnod kell a pillanathoz.
Igaz, a voltvanlesz életedben egyszerre van jelen, minden lehetőség adott a hibázásra, a volt-volt, a lesz-lesz ha akar, a van az egyetlen aktív élettered ahol csupa nyitott kérdést kell megoldanod egy állandó tévedés jelenléte mellett.
Persze a szerencse létező mentőöv-de tenned kell érte és akkor jön, ha akar.
Nagy igyekezetedben könnyen mellélőhetsz, esendő vagy és semmiesetre nem tévedhetetlen, de legalább sérülékeny.
Tanulj meg gyanakodva bízni, bakikat kijavítani, nem mellreszívni. Lásd be, hogy tévedésen alapuló bizonytalanságod az, amiből össze vagy rakva, a siker és kudarc tegyen óvatossá, keményen bizz a szerencsében… mondta Vincent.
Ha valami sikerülni akar az fog is, de akkor amikor ő akar. Persze szorít az idő-nem vagy óriásteknős-de a sorsot és körülményeidet ez cseppet sem érdekli.
Vedd tudomásul a kiábrándító tényt, nem körülötted forog a világ. Kárpótlásképpen kirekesztődtél a lényegből, a magadnak kreált fontosságok rajtad kívül senkit sem érdekelnek. Hidd el, okosabb ha óvakodsz a komoly döntésektől-ott már a melléfogásoknak következményei vannak- hacsak nem segít a szerencse. Ami van, az a jelen. Ebben cselekedj, és ne tetézd magadnak a bajt.
Soha senkit nem érdemes figyelmeztetni ha marhaságot csinál. Te-tele jóindulattal, az ő érdekében önzetlenül megkísérled megóvni saját magától, erre ő ordítozik, hogy terrorizálni akarod, ráerőszakolod saját álláspontodat, brutális vagy és cezarromániás. Nem ért, mert nem is érthet. Ha veled azonos nézőpontú lenne, eleve nem tette volna amit tett… mondta Vincent. Különben se foglalkozz világmegváltással-nagyon rossz üzlet-könnyen rámehetsz. Mindenki olyan hülye amilyen csak akar, -az egyéni szabadságjogokhoz tartozik, csak ne te idd meg a levét.
Mert ezek a "Magánzsenik" hajlamosak kudarc esetén másra hárítani a következményeket.
Ha mégis sikerülne egyiket-másikat a gödör szélétől eltéríteni, egyből saját eszének könyveli el a sikert, téged meg utálni fog, mert te tudod- nem magának köszönheti hanem neked.
De ez semmivel sem jobb a másik variációnál mikor is belátja, neked köszönheti talponmaradását, hálás, ami utóbb neki terhessé válik és gyűlölködni kezd. A hálaérzés valami önként vállalt alárendeltségi helyzetet teremt, amit a hálás fél nem tud elviselni.
Okosabb, ha hagyod saját gödrébe belegyalogolni- akkor is van rá esély, téged próbál hibáztatni balesetéért. Eszedbe ne jusson utánanyúlni mert beránt, és ő nem fog segíteni kimásznod.
Éppen elég, ha saját hibádból kerülsz bajba de hogy más hülyeségének idd a levét… az mindennek a teteje.
Vannak, akik összecsukható-graciőz fémlétrákkal rendelkeznek, amivel gödör alkalmával simán kimásznak. Ne feledd! Neked nincs létrád. A kölcsönlétra meg biztos nálad fog eltörni. De a sok gödör kinek a tulajdona lehet, erre nem tudtam rájönni.
A rezdülésnyi különbségek sokszor megváltoztatnak tartalmakat. Ha meggondolod… a kompromisszumkészséget hajszál válassza el a megalkuváskészségtől. A kompromisszum, a megalkuvás enyhébb formája. Csak a rendszeres önkontroll az, ami esetleg megvéd a túlcsúszástól. Bármiről legyen szó, három kérdést kell feltégy magadnak.
Mit szeretnék…
Ebből mennyi realizálható…
Ebből mennyi a nekem elérhető…
Ha az első pont nem határozottan megfogalmazott, a továbbiakban egyre mélyülő zavart gerjeszt.
Életre kelnek a képtelen megfogalmazhatóságu kusza igények mint az elutasítás, vad akarás, egyszerre igenlés és tagadás, a bizonytalanságod kiváltotta düh bűnbakkereső kényszere. Felvonul minden pótcselekvés ami meggátolja az önmagadba tekintés lehetőségét, egy valótlanba menekülő lidérces állapot, ami vagdalkozva egyre mélyebbre taszít, és ellehetetlenít. Olyan elmérgedt körülményt szül amit már te sem tudsz áttekinteni, nem is érted, hogy került ügyed ennyire mélyre. Már te is túlzottnak találod a feltámadt vihart, de már nem tudod megállítani, hiúságodat sértené ha azt mondanád: Hagyjuk ezt abba, nem volt igazam.
Görcsös rátartiságodban szorgalmasan hordod magadra a földet, másokat vádolva azzal, hogy eltemetnek."Ébredj álmaidból özvegy Kókainé!"- mondta Vincent.
Ne csinálj magadból bohócot.
Nagyon határozottan tedd fel magadnak a három kérdést, és nagyon őszintén foglalj állást. Ha nem sikerül, akkor várnod kell. Csak akkor tudsz érdemit dönteni ha megérett rá az idő. Ha sürgeted magad, éretlen döntések esnek le a fáról.
De bármit döntesz, meglesz az ára. Elbukni egy mozdulat, ami visszafelé nem működik. Nem könnyű… Talán ez mondanivalóm lényege. Semmire sincs garancia.
Átkozott dolog mindennap hazajönni a tömött buszon.- mondta Vincent és dühödt képpel dobta le kabátját a fotelra. Kinyomják az emberből a lelket mire le tud szállni végre. De nincs megoldás, vannak a buszozásnál komolyabb problémák, azokat sem tudjuk megoldani.
Mindig igyekszünk kibújni minden nehézség alól, ki akar felelni bármiért, gyakorlatból tudjuk, soha semmi nem úgy megy ahogy kell.
Ha véletlenül mégis-kellő zavarba jövünk, ármányszagot érzünk, ha nincs- akkoris. Mert magunkról sem hisszük el-minden rendben, miért feltételeznénk másokról?
Kicsit úgy vagyunk ezzel, mint a házmesternéni, aki a mellette elrohanó labdázó kölyökre ráhúz egyet seprűjével, és mikor az visszaordít, hogy ezt miért kaptam, akkor a válasz: Mert úgyis fogsz csinálni valamit. Lehet, előre büntetni, igazságtalan, de a ki nem sült eddigi elkövetések nagyságát és mennyiségét véve alapul, egy hátbavágás semmi. Persze ha seprű helyett vascsővel teszik ugyanezt, az egészen más. Az már a durva figyelmeztetések kategóriája ami ha nem is mindig indokolatlan de már az önbíráskodás megengedhetetlen berkeibe tartozik, ami büntetendő. Nincs az a marha aki megérdemelné, hogy miatta lecsukjanak.
Egy keleti bölcs mondás szerint, ülj ki házad elé, előbb- utóbb elviszik előtted ellenséged koporsóját.
Ez bitang jól hangzik, csak figyelmen kívül hagyja a szomorú tényt, te sem élsz örökké. Ha már nem tudsz valamit megoldani, próbáld úgy intézni, ne téged tegyenek felelőssé. Ronda dolog, de nincs jobb.
Mint sokaknak a házasság, de ezt felejtsd el, katasztrófákkal nem illik viccelni. Ami neked viccesnek, elmés beszólásnak tűnik, más humornak lehet sértő. A legbiztosabb ha összevissza locsogsz, a végén mindenki legyint rád, te meg a szövegfolyamodban elrejted mindazt az igazságot amit életveszélyes lenne mondani a la natúr.
Senki nem bírja a kritikát, te sem. Ha netán bírálatod igaz, na akkor nincs számodra bocsánat. A hülye locsogást önnön nagyvonalúságukat bizonyítandó- szokták megbocsátani, de az igazat soha.
Így megy ez öregem… mondta Vincent.
Amúgy sem kifizetődő kilógni a sorból. Ha több vagy a többieknél- utálnak. Ha kevesebb, lenéznek. Ha bajod van, a jobbérzésűek sajnálnak, bár ennek se dőlj be mert öntetszelegnek, mindenki szereti magát humánus szerepben látni. Az ilyenekkel előfordul, hogy jótékonykodó jövés-menésében belerúg egy mit sem sejtő macskába. Az álszent strici.
Sose feledd a főemlős kétarcúságát. A Jánus arc…
Ezt csak azért mondtam, lásd milyen intelligens vagyok. Időnként nekem is fontos a vállveregetés, a pofonveregetések mellett. Komóció Cerebri. Na mit szólsz?
A pofonok okozta kisebb-nagyobb agyrázkódások ellenére még jutnak eszembe szavak. Nagyon terhes, ha az embernek mindig vannak gondolatai. Alkalom, hogy mások tönkretehessék életét.
Néha irigylem is a kertünkben álló fügefát. Csak áll és néz. Csodálatos…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: kapolyi.gyorgy
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 351
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 381
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.832 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz