Sétáltunk a hárs alatt,
a kezedhez értem Én.
Olyan volt ez a szép tavasz,
mint egy szerelmes regény.
Nem tudtam szólni sem,
elakadt szavam.
Csak néztelek kedvesem,
az öreg hárs alatt.
Szép szemedbe ott volt,
ezernyi fény.
Nem tudtam szólni sem,
boldog voltam Én.
Ragyogott a két szemed
az álmok éjjelén.
Nem tudtam mit tegyek,
nagyon féltem Én.
Új érzés és a csillagok,
ott volt a tele hold.
Nem tudtam, mit tegyek,
a lelkemig hatolt.
Itt volt az első szerelem,
ettől féltem Én.
De boldog voltam oly nagyon,
az álmok éjjelén.