Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Áprilisi vallomás

, 468 olvasás, Nandus_Germanus , 5 hozzászólás

Szerelem

Mindent feledni, mint születő csillag fénye,
Lerázni a közönyt, bút, elfeledni végre.
Mint az égbolt, felébredni, ha itt az este,
Selymes széllé válni, csakis Őt követve…

Átváltozni, mint a táj, nyári zápor után,
Örök éjből felébredni, sétálni a Nap útján,
S fürkészni, mint ókori szemek az égbolt
Harcának gondolt hullócsillagot…

Álmodni csakis Róla, és Őt, álmatlanul,
Mint ébredést, várni, ha rám rémálom borul,
Tőle két lépésre, mosolyogva halni meg,
Hol a lét megszakad, s a szó törött üveg.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Nandus_Germanus
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 247
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 268
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2024 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz