Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tanár úr

, 755 olvasás, fefo , 3 hozzászólás

Megemlékezés

Magamba néztem
s láttalak,
púposan száguldó
szürke kis alak,
szemeidben kérdések hada sorakozik;
áhítat, kétség reménység és letagadott hit.
Hiába várlak! ötven éve vittek el az árnyak,
de szellemed még itt ragyog szavaimban.
Minden gondolatodat
tovább gondoltam,
minden versedet
elolvastam,
minden intő szavad
megfogadtam.

Magamba néztem
s láttalak,
szelíd szemed
most is simogat,
mint tavasz a fákat,
hallom halk hangodat
amint zengő csodákat
láttatsz velünk
a lélek képességét
mutattad nekünk.
Kék égen túli álmokat
ezüst felhőket, futó csillagokat.

Lelked a költészet volt maga,
szavad a líra legszentebb szava,
színeid – bár csak szavakkal festetted őket,-
millió árnyalatban színezték a földet.
Rövid életed ajándéka az öröm volt,
a képesség, hogy ne a zord,
de a szép legyen lelkünk éke,
talán tudtad, csak így lesz béke
bennünk és körülöttünk,
tudtad, csak szelíden, szépen
önzetlen jóságban, megértésben
érdemes élnünk és szeretnünk.

Megjegyzés: Emlékezés
Legkedvesebb
Tanáromra
(Dr. D. J. tanár úrra)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: fefo
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 329
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 352
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2792 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz